Eltelt egy hét.
Vehetünk egy nagy levegőt, visszatekinthetünk.
Hogy is volt.
Mi is történt.
Hogyan sikerülhetett.
Szeptemberben kezdődött a jégpálya projekt.
Eldöntődött, hogy lesz.
Eldöntődött, hol lesz.
Eldöntődött, a Pomáz Kft. feladata lesz.
Eldöntöttük, megcsináljuk.
Ha a fene fenét eszik, akkor is megcsináljuk.
Mission: Impossible
Reménytelenül kevés idő volt rá.
Reménytelenül nagynak látszott a feladat.
Nem számoltunk az órákat, mindenki tette a dolgát.
Megoldhatatlannak tűnő problémák sora.
Megoldások, újabb és újabb gondok.
Megbeszélések, egyeztetések, kérelmek, iratok, papír hegyek, telefonok százai…
Kérések, szivességek, barátok, ismerősök, ismeretlenek.
Nem működik, szétesett, eltört, elfújta a szél…
Nem létezik…. Nem sikerülhet…
Remény és reménytelenség.
Nem adjuk, nem adhatjuk fel!
Csoda kell… És még egy…
Hetek, napok, órák, percek…
Az utolsó éjszaka…
A nyitás napja…
Összejött. Sikerült.
Siker. Öröm. Büszkeség.
Megcsináltuk…
Köszönjük a bizalmat, a támogatást, a segítséget. Mindenhol és mindenkinek.
Enélkül, nem ment volna.
Pomáz Kft:
Potzta Béla
Láng László
Schieszl Csaba
A Kft. munkatársai